Az eritrit:
Az eritrit más néven eritritol egy olyan poliol vagy cukoralkohol, amit jelenleg egyre több csökkentett kalóriatartalmű ételben, édességben megtalálhatunk mint természetes édesítőszer. Az eritrit a természetben is előfordul nagyobb mennyiségben az olyan gyümölcsökben, mint a körte, a dinnye, a szőlő, valamint a gombában és a fermentációval készült élelmiszerekben, mint a bor, a szójaszósz és a sajt is találunk belőle.
 Ez az édesítőszer egyébként állagra egy fehér, kristályos por, melynek íze tiszta és édes és rendkívül hasonlít a szacharózéhoz, vagyis a finomított cukoréhoz. Körülbelül 60-80%-ban olyan intenzíven édes, mint a szacharóz, így kicsit többet kell belőle használni, mint a megszokott finomított cukorból, viszont számos egészségügyi előnye ismert az eritritnek. Más poliolokkal ellentétben az eritrit nem rendelkezik ugyan olyan jó nedvszívó képességgel, viszont nem segíti elő a fogszuvasodást és a cukorbetegek számára is biztonságos és előnyös a fogyasztása.
Az eritritol a cukoralkoholok közé tartozó kémiai vegyület. Miközben a finomított cukorhoz hasonlóan édes ízű, gyakorlatilag kalóriamentes, glikémiás indexe nulla, nem emeli meg sem az inzulinszintet, sem a vércukrot.

A xilit:
A xilit egy természetes édesítőszer, egy édes kristályos szénhidrát, amely a természetben szinte minden zöldségben és gyümölcsben előfordul. Egy átlagos felnőtt naponta párszáz milligramm zöldségekből és gyümölcsökből származó xilitet fogyaszt. Egyesek akár 1-2 grammnyit is elfogyasztanak belőle, étrendjük jellegétől függően. Szerveztünk ezen kívül napi 5-10 gramm xilitet termel. A kereskedelmi forgalomban kapható xilit pedig kukoricacsutkából és fából származik.

A xilitet használják sokféle egyéb egészségügyi jellegű termék, többek között rágógumik, cukorkák, fogkrémek, valamint orrüreg-öblítő szerek és orrsprayk gyártásánál is. A cukor helyettesítőjeként sok különböző étel készítésekor felhasználható.

A xilit nem hasonlítható más, a természetben előforduló édesítőszerekhez, mint pl. a szorbitol és mannitol – kémiai összetételük lényegesen különbözik. Sok természetes formában előforduló cukorhelyettesítő a cukoralkoholok egyik osztályába, a poliolok közé tartozik. A poliolok, ahogy azt nevük is mutatja, több szénatomot tartalmaznak. A cukoralkoholok, mint például a szorbitol és mannitol, hat szénatomos szerkezetűek. A xilit szerkezete pedig öt szénatomos, ennek köszönhetően egyedülálló és kifejezetten hatékonyan alkalmazható számos egészségügyi probléma megelőzésében és kezelésében.


A Stevia:
A Stevia egy dél-amerikai gyógynövény, mely természetéből eredendően édes. A növény kivonatait (port, szirupot, tablettát, szirupot) és a szárított tealeveleket a világ minden táján széles körben használják édesítésre (a tiszta kivonatok kb. 30-330-szor édesebbek a nádcukornál). Az ázsiai országokban a Stevia évtizedek óta elfogadott és ismert használják üdítőitalok, cukormentes rágógumik, joghurtok, savanyúságok, zöldségek, szárított tengeri gyümölcsök és sütemények édesítésére.

Számos édesítőszerrel szemben a 100/%-os Stevia édesítőszerek előnye, hogy kalória-és szénhidrátmentes, nulla a glikémiás indexe és sütésnél-főzésnél 198 Celsius fokig megtartja az édes ízét. 

A szacharin:
A szacharin volt az első mesterségesen előállított édesítőszer, 1879-ben fedezték fel.
Édesítő erő: hozzávetőlegesen 300-500-szor édesebb a cukornál. Kesernyés mellékízű.
Az emberi szervezetben történő hasznosulás: szervezetünk a szacharint emésztés nélkül választja ki.
Fehér, szagtalan vagy gyengén aromás illatú kristályos anyag. Hideg vízben, éterben, kloroformban rosszul, forró vízben, alkoholban mérsékelten, alkáli karbonátok oldatában jól oldódik. Édes ízű még nagyon híg oldatban is.

A szervezet változatlan formában kiválasztja. A naponta elfogyasztható mennyiség 2,5 mg testsúly-kilogrammonként, ezért sütéskor vagy főzéskor sokan más édesítőszerekkel keverik, ugyanis azok édes ízét is jobban kiemeli. Mivel a cukorbetegek által is fogyasztható szacharin a legrégebb óta ismert mesterséges édesítőszer, ezen végezték a legtöbb vizsgálatot is, és a jelenlegi eredmények szerint egészségre ártalmatlannak minősítették.
Kalóriamentes, így fogyókúrához is kiválóan használható.

A ciklamát:
A ciklamát gyakran nátrium- vagy káliumsóként fordul elő az ételekben (pl. nátrium-ciklamát formájában). Mesterségesen előállított édesítőszer, 1937-ben fedezték fel.
Hozzávetőlegesen 30-40-szer édesebb a cukornál.
Azok közé az édesítőszerek közé tartozik, amelyek rendszerint emésztés nélkül ürülnek ki a szervezetből.  
A ciklamát nagy része változatlan formában távozik a szervezetből; a gyomorban lévő baktériumok azonban egy részét ciklohexaminná alakíthatják. Ezt az anyagot teszik felelőssé az állatkísérletekben megfigyelt here- és spermiumkárosodásért. Az Egyesült Államokban a ciklamátot 1969-ben betiltották, miután állatkísérletek nyomán az édesítőszer rákkeltő hatását valószínűsítették. Azóta több mint 70 tanulmányt végeztek a ciklamáton, melyek bebizonyították, hogy alkalmas emberi fogyasztásra és nincs karcinogén hatása.
Kalóriamentes, így fogyókúrához is kiválóan használható.